Azt gondolom, hogy egy párkapcsolatban nagyon fontos az “jó egyensúlyérzék” vagy is az, hogy képes lehessek önállóan, függetlenül is helyt állni az életemben, megőrizve ezzel saját identitásomat, de mindezzel egy időben elengedhetetlen az is, hogy kialakítsuk a Mi tudatot is párunkkal és erősítsük a kettőnk közötti szövetséget. Ezért ebből a szempontból kifejezetten előnyös, ha nem két fél, hanem két egész ember kapcsolódik össze, ahol nem csupán egymás deficitjei mentén találkozunk, hanem képesek vagyunk egymást erősítve, támogatva is működni.
A szórakozás tekintetében is hasonló a szituáció.
Úgy látom, hogy önmagában az az igény, hogy a pár egyik tagja alkalom adtán külön szeretne bulizni, még önmagában nem problémás.
Amit érdemes ilyenkor átgondolni, hogy honnan érkezik belőlem ez az igény és mindez milyen rendszeresen. Ha ez a szabadságomból érkezik, mert például már nagyon rég nem láttam a külföldön élő barátomat és szeretnék vele egy jót beszélgetni, az teljesen rendben van, hogy néhány alkalommal a párom nélkül szeretnék résztvenni ezen, hiszen fontos, hogy saját identitásunkat ne csak a párkapcsolat mentén értelmezzük, mindezek mellett a családi, baráti kapcsolataink is sokat adhatnak.
Azonban ha a külön járásom rendszeresen annak szól, hogy ezzel is elkerüljem a páromat, a vele való konfliktusomat, a letisztázatlan ügyeinket, akkor már nem a szabadságomból megyek el szórakozni, hanem elképzelhető, hogy a saját belső kényszeremből. Ez pedig szabotálhatja a párkapcsolatot.
Vannak olyan párok, akik nem tudnak együtt elmenni szórakozni, mert frusztrálttá válnak egymás mellett, csupán az élet praktikus dolgaiban tudnak közreműködni.
Ez hosszútávon azonban könnyen korláttá válhat, hiszen a kapcsolatnak, a MI tudatnak szüksége van közös élményekre, pillanatokra, amik elmélyítik és színesítik összetartozásunkat.
Fontos az is, hogy felnőttként legyünk jelen a kapcsolatunkban, ne gyermeki sértődöttségünkből, magányunkból reagáljunk.
Hiszen ha közösen megbeszéljük, hogy kinek milyen igényei vannak, az segíthet higgadtnak maradni és a közöttünk lévő bizalmat is erősíti. Bár lehetséges, hogy nem könnyű kifejezni, hogy ezen alkalommal, most egyedül szeretnék menni, nélküled, de a tiszta kommunikáció az egyik legjobb hosszútávú stratégia kapcsolatainkban. Ha valamelyik félben felmerül a féltékenység, fontos türelemmel és megértéssel megbeszélni, hogy ez a bizalmatlanság honnan fakad. Lehet, hogy a másik fél elvarratlan szálai, kétes viselkedéséből ered, vagy saját alacsony önbecsülésünk és önértékelésünk talaján terem. Bármelyikről is legyen szó, az, ha tudunk róla beszélni, az nem csak az én és a te helyzetedet könnyíti meg, hanem a kapcsolatunkét is. Ha úgy alakul, hogy külön mentek, érdemes előre leegyeztetni egy forgatókönyvet, hogy mikor tervezitek az indulást, az érkezést, hogyan juttok oda és vissza, kikkel mentek és milyen rendezvényre illetve baj esetén pedig azonnal értesítitek a másikat. Ezzel már elegendő információt adtok egymásnak ahhoz, hogy mindketten nyugodtak lehessetek.